Otthoni fűtési megoldások
Az alábbiakban az otthoni alternatív fűtési megoldásokat szedtem csokorba. A honlap indulása óta kapott visszajelzésekből úgy látom, hogy a legnagyobb érdeklődésre a vegyes tüzelésű megoldások tartanak igényt. Ezért e témakörrel bővebben foglalkozom; a honlapon található letöltések (fűtőanyag számítások, kapcsolási rajzok) is a vegyes tüzeléshez, vagy a vízteres kandallókhoz kapcsolódnak. A hőszivattyús rendszerek - valószínűleg magas áruk miatt - jóval kisebb érdeklődésre tartanak igényt, ezért itt nem foglalkozom ilyen megoldásokkal. Természetesen - igény szerint - betervezem a kívánt hőszivattyús fűtést is. A napkollektor viszont egyre fontosabb szerepet tölt be a fűtéstechnikában, ezért ezt a témakört (is) folyamatosan bővítem.
Tartalom
Információk a vegyes (szilárd) tüzeléshez:- Kémény kialakítása
- Kazán elhelyezése
- Tüzelőanyag tároló mérete
- Használható fűtőanyagok
- Melegvíz készítés vegyes tüzelésű kazánnal, vagy vízteres kandallóval
- Problémák: a vízharmatpont, savharmatpont
Információk az elektromos fűtéshez:
A napkollektor:
Információk a vegyes (szilárd) tüzeléshez:
Izgalmas téma. Pályázatilag támogatott szilárd tüzelési forma a biomassza tüzelés (mezőgazdasági fő és melléktermék, kertészeti melléktermék, energianövény, erdészeti fő és melléktermék, faipari és egyéb ipari hulladék és melléktermék) melyet önálló fűtésre (esetleg fűtésrásegítésre), illetve melegvíztermelésre lehet felhasználni.
A szilárd tüzelés azonban földgáztól elkényelmesedett világunkban háttérbe szorult, feledésbe ment. Ilyen fűtés említése esetén jönnek sorban a kérdések: milyen berendezést, hová, s milyen módon tudok elhelyezni? E témakörrel ezért egy kicsit bővebben foglalkoznék.
A biomassza - otthoni felhasználást tekintve - eltüzelhető egyszerű vegyes tüzelésű kazánban, bálatüzelésű kazánban, faelgázosító kazánban, pellet tüzelésű kazánban, illetve hasonló elven működő automata kazánban. Komoly kérdés viszont a kazán és kiegészítőinek elhelyezése. Bármely kazán elhelyezéséhez - és természetesen működéséhez - a következő feltételeknek kell teljesülnie:
- Megfelelő kémény
- Kazán elhelyezésére szolgáló helyiség
- Tüzelőanyag, esetleg salak tároló helyiség
Nézzük tehát sorjában:
Kémény kialakítása
A kazán égéstermék elvezetéséhez mindenképpen szükséges a kémény. Gyakorlatilag csak új épület esetében biztosított a megfelelő kémény, meglévő ingatlan esetében általában már a gázkazán elfoglalja az egyetlen szóba jöhető kürtőt. Azonban, ha jobban szétnézünk a lakásban, találhatunk még kis átalakítással kéménnyé tehető helyet. Ilyen lehet például egy rég elfeledett, befalazott tartalék kémény, de egy mosókonyhai, fürdőszobai kisméretű téglából falazott önálló szellőző kürtő is felhasználható ilyen célra (kisebb kazánok esetében). Bármit is találunk, mindenképpen kérjük ki a területileg illetékes kéményseprőipari szolgáltató szakembereinek véleményét! Ők megadják a szükséges átalakítás módját, beköthető kazán teljesítményét, légellátási adatokat, stb.
Kazán elhelyezése
A kiválasztott kazánnak megfelelő méretű helyet kell biztosítani. Itt nemcsak magára a kazánra kell gondolni, hanem annak kiszolgáló gépészeti berendezéseire. A kazán csak a kéménybekötés helyiségében lehet, a bekötéshez minél közelebb. A kazán előtt a gépkönyvében leírt méretű kezelési terület is szükséges. A kazán elhelyezés kiválasztásakor is ajánlott kikérni szakember véleményét! Emeleten, vagy pince fölött történő elhelyezéskor meg kell győződni arról, hogy a födém elbírja-e a kazánt, illetve kiszolgáló berendezéseit (pld. puffertartály). Érdemes a kazánt kiszolgáló elektromos berendezéseket szünetmentes áramforráson keresztül táplálni. Ajánlott továbbá a kazánháznak kijelölt helyiség közelében szén-monoxid érzékelőt és porral oltó berendezést is elhelyezni.
Égési levegő
A kazánban égő tüzelőanyag gazdaságos és biztonságos elégetéséhez megfelelő mennyiségű levegőre van szükség. Az égési levegő kazántérbe jutását minden körülmények között biztosítani kell. A legegyszerűbb, de legkevésbé biztonságos módja e levegő bejutásának, ha az a nyílászárók résein szivárog be a belső légtérbe. Ez persze csak rosszul tömített nyílászárók esetén működik, nyílászáró csere, vagy újratömítés esetén a légellátásnak ezen módja megszűnik. Biztonságosabb, de még mindig problémás megoldása a légbevezetésnek a nyílászáróba, falba építhető légbeeresztők (el nem zárható tipusok) alkalmazása. A légbeeresztők mindig biztosítják a levegő bejutását, azonban a beeresztett hideg levegő lehűti az érintett helyiségeket. Ez külső kazánház esetén nem számít, de egy nappaliban elhelyezett vízteres kandalló esetén bizony komoly gondot jelent. Sokkal praktikusabb megoldás, ha légcsatornán juttatjuk a tüzelőberendezéshez a levegőt. Ez a légcsatorna kialakítható padlócsatornaként, vagy fal mellett vezetett - lapos négyszög keresztmetszetű - légvezetékként. Kandallók esetében a légcsatorna beköthető a kandallóbetétbe, így a készülék tulajdonképpen zárt égésterűvé válik. Nem külső kazántérben elhelyezett vegyes tüzelésű kazánok légellátásához viszont elegendő, ha a légcsatorna a kazántérben végződik. Függőleges szellőző kürtő is felhasználható ilyen célra, azonban a tetőn lévő nyílása legalább 3 méterre legyen a legközelebbi működő kéménytől. Vízszintes légcsatorna kialakítása esetén az épület körül uralkodó széljárásra is tekintettel kell lenni, azaz vigyázni kell arra, hogy ne keletkezhessen a légcsatornában szívó léghatás. A légcsatorna lehet kör, vagy négyszög keresztmetszetű, ajánlott mérete a kéménykeresztmetszet fele. Az esetleg lecsapódó pára miatt a légcsatornát lejtéssel kell szerelni. Külső torkolata a hóhatár fölött legyen és el kell látni esővédő zsaluval, rovarvédő hálóval is.
Erősen ajánlott a légcsatorna pontos méreteinek meghatározására szakember segítségét igénybe venni, aki a helyi viszonyok ismeretében tudja kiszámolni a szükséges keresztmetszetet.
Kazánbiztonsági berendezések
A vegyestüzelésű kazán, vízteres kandalló működtetése során biztosítani kell a gázkazánoknál már megszokott üzemeltetési feltételeket, vagyis ügyelni kell arra, hogy a fűtővíz nyomása és hőmérséklete nem menjen egy bizonyos határ fölé. A jó biztonsági berendezések ezen kívül nem engedik a kazán "szárazon futását", vagyis a fűtővíz nélküli üzemelést. Nézzük sorban, mik ezek a biztonsági berendezések.
Tágulási tartály
Nélküle elképzelhetetlen egy melegvizes fűtőberendezés üzeme. Mint a neve is elmondja, a tágulási tartály biztosítja a felmelegedő fűtővíz biztonságos tágulását.. A tágulási tartály kialakítása szerint lehet nyitott, vagy zárt (membrános). A nyílt tágulási tartály mindig a fűtési rendszer legmagasabb pontján helyezkedik el, míg a zárt tágulási tartály a fűtési rendszeren bárhol előfordulhat. Elhelyezési feltételeik közös jellemzője, hogy a kazán és a tartály közötti csővezetéken nem lehet elzárószerelvény. A balra lévő képen egy olyan vegyes tüzelésű kazán látható, amelynél mégis akadt egy elzárószerelvény a kazán és a tágulási tartály között... (egy gyöngyszem szakértői feladataim közül) A zárt tágulási tartály rendszerint nagyobb nyomáson üzemel, ezért csak ilyen nyomásra (1,5 - 2 bar) alkalmas vegyes tüzelésű kazánhoz alkalmazható. Adott fűtési rendszerhez alkalmazható zárt tágulási tartály kiválasztási segédlete letölthető innen. A nyílt tágulási tartálynak több funkciója is lehet: a táguló víz befogadásán kívül alkalmas légtelenítésre, illetve biztonsági lefúvatóként.
Biztonsági szelep
A kazán vízterében bekövetkező, meg nem engedett mértékű túlnyomás elkerülésére kell felszerelni (zárt rendszerek esetén). Kialakítása szinte kizárólag rugós, míg régebben egyeduralkodó volt a súlyterhelésű biztonsági szelep. A szelep a (többnyire) gyárilag beállított maximális nyomás elérésekor lefúj. Beépítésekor ügyelni kell arra, hogy esetleges lefújásakor ne okozhasson égési sérülést.
Termikus túlfolyószelep
A kazán túlhevülését, és "szárazon futását" akadályozza meg. Képzeljük csak el, hogy a vegyes tüzelésű kazánunkban vígan lobog a tűz, amikor áramszünet, vagy műszaki hiba miatt megáll a szivattyú. Ekkor - ha nincs beépíteve termikus túlfolyószelep - a fűtővíz hőmérséklet rohamosan emelkedik, majd a víz elgőzölög. Ha a gőznyomás elérte a biztonsági szelep nyitási határát, akkor az lefúj - akár többször is - de ezzel a kazánból elfogy a fűtővíz. Felügyelet nélkül hagyott kazánban azonban a tűz még tovább égve átégheti a vízhűtés nélkül maradt hőcserélőket, sőt akár súlyos épület tüzet is okozhat. Felügyelet esetén a "fűtő" valamilyen módon kiolthatja a tüzet, esetleg kihordhatja szabad térbe az égő tüzelőanyagot a kazánból, amely enyhe füstmérgezéssel és erős tűzveszéllyel jár. Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb az automatikus termikus túlfolyószelep alkalmazása. Ha a fűtővíz hőmérséklete eléri a 95 ºC-ot, a szelep csatornába engedi a forró vizet és helyette az automatikus kazántöltő armatúra hálózati hidegvizet táplál be a kazánba. Mindez a folyamat automatikusan újra és újra megismétlődik, ha a kazán felügyelet nélkül maradt. A termikus elfolyószelep az automatikus kazántöltő armatúra működésével összhangban tehát igen hatékony kazánvédelmet biztosít. A szelepet be kell kötni a csatornahálózatba, míg a kazántöltőt közvetlenül, vagy tömlőn keresztül a vízvezetékre kell kötni. Lehetőleg a vízvezetéki elzáró szelepet nyitva hagyva...
Tüzelőanyag tároló mérete
Ha nem áll rendelkezésre egy megfelelő méretű tüzelőanyag tároló, a vegyes tüzelést sajnos elfelejthetjük. A tüzelőanyag tároló méretének meghatározásához segítséget nyújt "letöltések" menüpontban található számítás. E számítás azonban csak a fűtési hőenergia előállításához szükséges tüzelőanyag mennyiséget adja meg. A melegvíz előállításához még további tüzelőanyag mennyiséggel kell számolni, melyet az ugyanitt található HMV számítás segítségével lehet meghatározni.
A tüzelőanyag fajtájától függően kell a tároló szellőzését biztosítani: tűzifa például csak jól szellőző helyen tárolható, míg a pellet, vagy a szalmabrikett, fabrikett nem igényel különösebb szellőztetést, csak száraz helyiséget. Magas cellulóz tartalmú biomassza (pld szalmabrikett) esetében a hamutárolást-elszállítást is meg kell oldani.
Szűkös, vagy nem megfelelő hely esetén a tüzelőanyag részleges tárolása esetleg megoldható - szívességi alapon - rokonoknál, barátoknál, ismerősöknél rendelkezésre álló hely kihasználásával. A tüzelőanyag innen történő hazaszállítása megtervezésekor az alábbi tapasztalati tüzelő felhasználási adatokat célszerű figyelembe venni:
| október | 6 % |
| november | 14 % |
| december | 20 % |
| január | 22 % |
| február | 18 % |
| március | 14 % |
| április | 6 % |
A tüzelőanyag tárolási, sőt a fizetési gondokra megoldásként a Green Bull Kft egy érdekes ajánlatot dolgozott ki, melyről bővebben itt lehet olvasni.
A továbbiakban mind a kémény kiválasztásakor, mind a kazánhelyiség kijelölésekor, valamint a tüzelőanyag tároló kialakításakor tekintettel kell lenni az érvényes tűzvédelmi szabályzatra.
Használható fűtőanyagok
A vegyes tüzelésű kazánban gyakorlatilag minden éghető anyag eltüzelhető, amely befér a tüzelő adagoló ajtón. Sokan mini házi hulladék megsemmisítőnek tekintik ezt a fűtőeszközt. Pedig rosszul teszik, ugyanis a különféle háztartási műanyag hulladékok elégésük során nemcsak a környezetet szennyezik, de a kéményt is gyorsan eltömítik. Azonban biztonsággal elégethető mindenféle papíralapú hulladék, fahulladék és a száraz növényi hulladék (pld. dióhéj). Természetesen komolyabb fűtési igény esetén senki sem fog hulladékkal tüzelni, ezért tekintsük át a leggyakrabban használt tüzelőanyagokat.
Tűzifa
A legősibb fűtőanyag. Szinte mindenki tüzelt már fával, ha máskor nem is, de egy szalonnasütéskor biztosan. Mégis elég keveset tudunk erről a nagyszerű fűtőanyagról...
Bár a fa szilárd tüzelőanyag, mégis meggyújtva túlnyomórészt fagázként ég el. Ez pontosan azt jelenti, hogy a fa éghető összetevőinek tömeg szerint 83 %-a gázalakban ég el. Ez a gázalakban elégő 83 % adja a fa fűtőértékének csaknem 70 %-át. Mivel a fa túlnyomórészt fagázként ég el, a jó elégéshez nagy égéstérre és oxigénben gazdag friss többletlevegőre van szükség, hogy a fagáz maradéktalanul eléghessen. Kiváló hatásfokkal képesek elégetni a fát a faelgázosító kazánok. Egy átlagos vegyes tüzelésű kazán üzemeltetésekor azonban csak reménykedhetünk, hogy megfelelő mértékben biztosítottuk az égési levegőt, s az éghető gázok elégése nem a kéményben történik meg (ha egyáltalán elégnek).
A fa elégése egy ciklikus folyamat, mely a következő szakaszokban zajlik: szárítás, termikus bomlás, égés, kiégés. Mivel csak az abszolút száraz fa képes az égésre, ezért a fát egy külső hőforrás segítségével ki kell szárítani: ez a begyújtás, a gyújtós pedig a külső hőforrás. Később a külső hőforrás szerepét átveszik az éppen begyulladó fahasábok mellett lévő, már égő fadarabok. Minél nedvesebb a tűzifa, annál több hő megy veszendőbe a szárítás folyamán. Ezért a nedves, friss vágású tűzifa fűtőértéke a kb fele az ugyanilyen fajtájú, de száraz fáénak. Legalább egy év száradás után nevezhetjük a tűzifát "légszáraznak", amely kb 15 %-os víztartalmat jelent.
Nyilvánvaló tehát, hogy a fával való tüzelés előrelátást kíván. Aki most szerzi be a tüzelőjét, az legfeljebb egy év múlva tud vele gazdaságosan fűteni.
A tűzifát - nedvességtartalma miatt - kizárólag térfogatra szabad vásárolni. Aki súlyra vesz fát, az pénzügyi öngyilkosságot követ el. Sajnos azonban elég sokan vannak, akik így vásárolnak. A kereskedők ezt ki is használják. Nézzünk csak be átlagos tüzelőanyag telepre kiadós eső idején! Látható, hogy a farakás ázik az esőben (nőjön csak a súlya), míg a szénkupac gondosan be van takarva (a vizes szén ugyanis öngyulladásra hajlamos).
Nos, aki megfelelő fatárolóval rendelkezik (legalább két évre) és időben beszerezte tüzelőjét, valamint faelgázosító kazánnal fűt, az bizonyos lehet benne, hogy a gáztüzelés árának töredékéért tud fűteni. Vegyes tüzelésű kazán, folytonégő betétes kandallók esetében is legalább 50 % megtakarítással lehet számolni a folyamatosan dráguló (és híguló) gázhoz képest.
Szalmabrikett
Az interneten rengeteg vad állítás kering a szalmabrikettel kapcsolatban. Jómagam már második éve használok ilyen fűtőanyagot - keresem a gáz nélküli megoldásokhoz ajánlható legjobb fűtési módot - vannak tehát személyes tapasztalataim. Kapok visszajelzéseket szalmabrikettet használó ismerőseimtől, volt megrendelőimtől is. Ezért a következőkben kollektív tapasztalatunk, kialakult véleményünk olvasható.
Beszerzés. Elég kevés helyen gyártják, ezért előfordulhat, hogy messziről kell beszerezni (nekem például 100 km-ről). A szállítási költség természetesen kedvezőtlenül hat a beszerzési árra.
Tárolás. Egyes állításokkal szemben kimondom: a szalmabrikett igenis sok helyet foglal. Az egységnyi súly – térfogat számítások nem sokat érnek. A zsákban lazán elhelyezkedő brikett darabok között igen sok hely marad. Nehéz továbbá a zsákokat is úgy elhelyezni, hogy közöttük csak kevés hely maradjon. A jó tömör brikett nagyjából ugyanannyi helyet foglal, mint a vele azonos súlyú légszáraz akác tűzifa, amely szépen sorban van lerakva. A laza szerkezetű brikett viszont ennél már egyértelműen több helyet kér.
Tüzelés. Vegyes tüzelésű egyaknás kazánban eltüzelhető alulról, illetve felülről begyújtva. Alulról történő begyújtás esetén a szalmabrikett rengeteg kormot termel, amely lerakódik a kazán füstjárataiban és a kéményben. Az ilyen tüzelés esetén egyébként igen hamar szembesül a „fűtő” a termelődő rengeteg hamuval. Ez a hamu - a fatüzelésnél megszokottal ellentétben - nem hullik le a rostélyon, hanem fennmaradva rövid idő alatt megtölti a tűzteret. Érdemes tehát felülről begyújtani a szalmabrikettet. Ekkor, csak minimális égési levegőt biztosítva, a szalmabrikett lassú izzással ég el. Az alsó begyújtásnál termelődő nagy mennyiségű koromról szó sincs, a járatokon csak minimális - és könnyen eltávolítható - lerakódás keletkezik.
Felső begyújtáskor méréseim szerint majdnem pontosan 2 kg szalmabrikett tesz ki 1 m3 földgázt. Ez az érték alsó begyújtás esetén viszont felmegy 3, sőt 4 kg-ra is!
Égési idő. A szalmabrikett égési ideje - a többi, már megszokott tüzelőanyaghoz viszonyítva - meglehetősen alacsony. Felső begyújtással pld. 12-13 kg szalmabrikett ~1,5 óra alatt ég le. Ugyanebben a kazánban, szintén felülről begyújtva 12-13 kg feketeszén (lengyel dió) ~4 óráig ég, míg a ledvicei barnaszén ~3,5 óráig. A szalmabrikett égési idejét erősen befolyásolja tömörsége. A szalmabrikett ugyanis megjelenési formáját tekintve nem egységes. Két fő típusa: a csigás és a hidraulikus gépen előállított brikett. Az előbbi közepén lyuk van, amely megkönnyíti begyújtását, ugyanakkor tovább növeli tárolási térfogatát. E fő típusokon belül még lehetnek alapanyagbeli eltérések, ez a fűtőértéket befolyásolja, valamint tömörségi eltérések, ez pedig az égési időre van kihatással. Az egyes termelőktől származó brikettek átmérője is jócskán eltérő, az alkalmazott gép típusától függően. Mindezeken kívül a szalmabrikett víztartalma is változó. Van olyan brikett, amely már „gyárilag” elég magas víztartalommal rendelkezik (kb 20 %), illetve a lazább szerkezetűek tárolás közben is vehetnek fel vizet. A viszonylag rövid égési idő miatt a szalmabrikett eltüzelése csak nagy vízterű, vagy puffertartályos rendszerekben kedvező. Kis vízterű rendszerek esetén, nagyobb hőigénykor a fűtő a láncdohányosok mintájára könnyen "lánctüzelő"-vé válik, a gyakori begyújtások miatt.
Hamuzás. A szalmabrikett tüzelés legnagyobb problémája. Egyes források azt állítják, hogy a szalmabrikett hamuja elenyésző mennyiségű. Aki ilyet leírt, egészen biztosan nem próbált még szalmabrikettel fűteni! A szalmabrikett hamuja ugyanis borzasztóan sok! Ha csak a súlyát nézzük, valószínűleg igaz a józanabb források által említett 10 %, azonban a hamu térfogatát elnézve, az látszólag ugyanannyi, mint kazánba rakott brikett térfogata! A valós térfogat egyébként 20 - 30 % körül mozoghat, tüzelési módtól függően. Ezt az irdatlan hamu mennyiséget pedig kezelni kell, tárolni, majd valahová elhelyezni. Több helyen olvastam már, hogy a szalmabrikett kiváló talaj javító hatású, azonban a hozzám hasonlóan csak néhány virágcserépnyi földtulajdonnal rendelkezők számára ez nem sok segítséget jelent.
Összefoglalva: a szalmabrikett igencsak problémás fűtőanyag, főleg a keletkező rengeteg hamu miatt. Rövid égési ideje ellenére a nagy vízterű, vagy puffertartályos rendszerek esetében jól használható, egyéb esetekben viszont csak mazochistáknak, vagy vezeklésre kötelezetteknek tudom jó szívvel ajánlani.
Magamat egyik kategóriába sem sorolom, ezért abbahagytam a szalmabrikettel való kísérletezgetést...
Fabrikett
Mi is ez? Brikettnek nevezzük az ø 50 mm vagy ennél nagyobb kör, négyszög, sokszög, vagy egyéb profilú tömörítvényeket, melyeket dugattyús és csigás préseken gyártanak, pelletnek pedig a körcellás, görgős préseken készített nagyobb tömörségű ø 10-25 mm-es tömörítvényeket. A tüzelési célra alkalmas fabrikett legfőbb jellemzője a nagy sűrűség, tömörség (1-1,3 g/cm3), melyet 800 bar-nál nagyobb nyomással lehet elérni. A fahulladékból a brikettet rendszerint kötőanyag nélkül készítik, ezért is célszerű különböző fahulladékok összekeverése, illetve bekeverése, például a fűrészpornak, fenyőfakéregnek, viasznak adalékanyagkénti hozzáadása javítja a biobrikett szilárdságát, de lehet az adalékanyagnak nedvességtartalom beállító szerepe is. A különböző fahulladékok nedvességtartalma és tömöríthetősége igen változó, de az előállítás során a végtermék nedvességtartalma legfeljebb 10-12% lesz. A tömörségen kívül az alacsony nedvességtartalom az, mely igen kedvező tüzeléstechnikai tulajdonságokat ad a brikettált fahulladéknak, valamint a fabrikett csak éghető (meddő nélküli) anyagokat tartalmaz. A fabrikett-gyártás céljára elsősorban a 20% alatti nedvességtartalmú fahulladékok vehetők számításba, így közvetlenül, vagy közvetve brikettálható a fűrészpor, a csiszolatpor, a faforgács, az apríték, a fahulladék és a fakéreg. A fabrikett előnye az, hogy a hamutartalma kicsi (0,5–1,5%), fűtőértéke viszonylag nagy (18–19 MJ/kg), a sűrűsége is nagy, ezért tárolása nem helyigényes, kötőanyag nélkül, nagy nyomások alkalmazása mellett készül, ezért a tiszta fa tulajdonságaival rendelkező környezetbarát tüzelőanyag.
A fabrikettnek többféle megjelenési formája lehet, talán a legismertebb a Pini & Kay típusú brikett, amely négyszög, vagy sokszög formájú, lyukas és kívül-belül barna színű. A barna (néha fekete) színt a fából az erőteljes préselés miatt kiváló lignin okozza. Nehezen gyulladó, de igen jó égési tulajdonságú brikettfajta, hosszú égési idővel, rendkívül alacsony hamutartalommal. Szintén igen jó égési tulajdonságokkal rendelkezik a hengeres, praktikus 10 kg-os egység dobozban forgalmazott brikett. Kevésbé tömör, mint a Pini & Kay, könnyeben is törik, nyilván ezért árulják az eltüzelhető kartondobozzal együtt. A tégla formájú RUF brikettnek kicsivel rövidebb az égési ideje, mint az előzőekben említett fajtáknak.
A fabrikettet vegyes tüzelésű kazánban felülről meggyújtva érdemes eltüzelni. Többféle brikett együtt tüzelése esetén legfelülre a könnyebben gyulladó típus kerüljön, erre a gyújtós. A szép sorban lerakott brikettekkel azonban legfeljebb 50 %-ig szabad megtölteni a tűzteret. Helyet kell hagyni ugyanis a fa égési sajátosságai miatt keletkező fagáz elégésének. Ha nincs elég hely a gázok elégésére, akkor előfordul, hogy ez az égés a füstcsőben, vagy a kéményben következik be, károsítva azt. Gyakoribb azonban a tűztér túltöltésekor, hogy az éghető gázok elégetlenül távoznak. Mindkét esetben gazdaságtalanul tüzeltünk, ráadásul az első esetben még az égéstermék elvezetőnket is tönkretettük.
A fabrikett égését lehet huzatszabályozóval korlátozni, így elkerülve a gyors leégést és a kazán túlmelegedését. Huzatszabályozó használata esetén a szekunder levegő tárcsát kb 10 fokra elfordítva, levegőt lehet biztosítani a fagázok elégetéséhez.
Egyébként azt hiszem, a fabrikett tartja az égési idő "világcsúcsot": Zöld Bika kolléga (Tamás) 18 kg fabrikett segítségével 14 órás égési időt ért el egy vegyes tüzelésű kazánban!
A fabrikettel igen tisztán lehet tüzelni, begyújtáskor a kazántér nem néz úgy ki mint az istálló alomcsere idején, amely a szalmabrikettel való tüzeléskor megszokott dolog. Hamu eltávolítása sem okoz különösebb problémát, az egész napos tüzelés után visszamaradó néhány maréknyi hamu is könnyen kezelhető.
Részletes útmutató a fabrikett használatáról itt található.
Problémát csak az ára jelent, amely bizony elég magas. Az időben beszerzett, jól kiszárított tűzifával összehasonlítva a fabrikett ára nem versenyképes. Több helyen olvashatók különböző összehasonlítások, melyek kizárólag a frissen beszerzett vizes fával vetik össze a fabriketett, így téve versenyképessé az árát. Én nem így közelíteném meg a dolgot; szerintem annak megéri fabrikettel fűteni, akinek
- nincs lehetősége tűzifa hosszas tárolására,
- nincs ereje, vagy ideje a fa felvágására,
- későn jutott eszébe, hogy itt a fűtési idény.
A magas ár némileg csökkenthető, ha nagy tételben sikerül a fabriketett beszerezni. Szükség esetén össze kell tehát fogni több családnak a beszerzés érdekében. Így már fabrikettel a gázfűtés költségének kb kétharmadából fűthetünk, tehát megéri ilyen fűtőanyagot beszerezni.
Szén
Bár nem biomassza - fosszilis tüzelőanyag - egyre gyakoribb felhasználása miatt említést érdemel a szén is. A "földgáz előtti időkben" egyik legismertebb fűtőanyagunk volt. Amíg a bezárt bányákat újra meg nem nyitják, addig a hazai szénigényt importból kell fedezni, amely az árát kedvezőtlenül befolyásolja. Mert igény az van a szénre; téli estéken egyre több településen lehet érezni a széntüzelés jellegzetes kénes szagát.
A széntüzelés sajnos környezetkárosító, mind az égéstermékét, mind a visszamaradó hamuját tekintve. Kéntartalma miatt füstjéből kicsapódó savak tönkretehetik a kazánt, a kéményt.
Tőzeg. Könnyen felismerhető a növényi rostok laza, lemezszerűen összepréselődött állagáról. Sárga, hosszú lánggal ég. Fűtőértéke 6-14 MJ/kg
Lignit. Földes ill. lágy barnaszénként is ismert szénfajta. Nagy nedvességtartalmú, még fás szerkezetű. Fűtőértéke többnyire 8-14 MJ/kg között van. A lignit sárgásbarna, vöröses színű, kagylós törésű.
Barnaszén. 60-75 millió évvel ezelőtti láperdőkből keletkezett szénfajta. Fűtőértéke 14-20 MJ/kg. A kemény, fényes jelzőkkel illetett barnaszenek 65-75% széntartalommal bírnak, ritkán látható növényi szervezet rajtuk. Mindegyikben van kolloidálisan kötött víz. A föld legnagyobb készletekkel barnaszénből rendelkezik, amely az egyre növekvő felhasználást is beleszámolva még 450-500 évig elegendő.
Feketeszén. Lényegesen idősebb szénfajta: 150-350 millió évvel ezelőttről való. Fűtőértéke 20-30 MJ/kg. A legdrágább szénfajta, de a magas ár magas fűtőértéket is képvisel. A jelenleg ismert készletek még 160 évre elegendőek. Hevítése szerint láng, gáz, zsír, kovács, sovány megkülönböztetést használjuk.
Azért hazánk is rendelkezik jelentős kőszénvagyonnal:
- lágy-barnakőszén (lignit): Mátraalja, Bükkalja (pliocén kori),
- barnakőszén: Salgótarján, Egercsehi, Sajóvölgye (miocén), Esztergom, Tatabánya (eocén), Ajka (kréta),
- feketekőszén: Pécs környéke (liász).
A széntüzeléskor törekedni kell a megfelelő légellátásra, elsősorban huzatszabályozó használatával. A szenet felülről begyújtva érdemes eltüzelni, alulról gyújtva gazdaságtalanul ég, erősen kormol. A vegyes tüzelésű kazánba berakott szenet felülről meggyújtva viszont - a tűzteret kb 50 %-ig megtöltve - több órás égésidőre számíthatunk, ami kis vízterű, vagy puffertartállyal nem rendelkező fűtési rendszereknél igen kedvező. A kémény megfelelő huzattal rendelkezzen, hogy az elsődleges égési levegő a több centiméter vastag szénrétegen keresztül alulról jusson el az égő területhez. Másodlagos levegőt csak a begyulladás idejére kell biztosítani.
A legtöbb szén hamutartalma 10 % körül van, amely soknak számít, ha a fatüzelést vesszük alapul. A térfogata viszont nem olyan nagy, mint a szalmabrikett esetében, ezért aki a szén hamuját soknak találja, terápiás célból próbálkozzon a szalmabrikettel...
Faapríték
A biomassza eltüzelésének legígéretesebb területe az aprítéktüzelés. Az aprítéktüzeléssel megoldható a tüzelőanyag automatikus adagolása és a teljesítmény szabályozása is. A faaprítékot aprítéktüzelő automata kazánban a legcélszerűbb eltüzelni, de természetesen lehet vegyes tüzelésű kazánban is. Ekkor - ha túl apró darabokból áll az apríték - ki kell cserélni a rostélyt egy kisebb osztásúra. Az automatikus aprítéktüzelő berendezések teljesítménytartománya nagyon széles, az egyedi fűtőberendezések néhány kW-os teljesítményétől a távhőellátás több MW teljesítményéig.
A faapríték fűtési alkalmassága, minősége a nedvességtartalomtól, az aprított anyagtól és az aprítás minőségétől erősen függ.
A faapríték anyaga többnyire erdőgazdálkodási, faipari melléktermék, de kerti hulladékból magunknak is készíthetünk eltüzelhető aprítékot, és feltörekvőben van az aprítékok egyik igen jól használható, magas fűtőértékű fajtája, az energiafűz felhasználása.
Rövid ismertető az energiafűzről:
Az energiafűz nem hulladék, az energiafűhöz hasonlóan direkt energetikai célra termesztik. Vizes, gyengébb talajon is jól megél, átlagos hozama 20 t/ha. Általában két évente "aratják" többnyire február hónapban, amikor gépekkel is rá lehet menni a földre. A növény ekkor már kb 5 m magas és 5-6 cm vastag törzsű fa. Aprítás után több halomba rakják "felprizmázzák", majd békén hagyják néhány hónapig. A halom belsejében a nyomás és a baktériumok által indított vegyi folyamatok miatt a hőmérséklet kb 70 ºC-ra növekszik, amely az öngyulladáshoz kevés, viszont elősegíti az anyag kiszáradását. Ezután az energiafűz aprítéka eltüzelhető.
Az energiafűz fűtőértéke magas; 19-20 MJ/kg, szalicilsav tartalma miatt. Önkormányzatok részére különösen ajánlott tüzelőanyag gáz helyett, a kihasználatlan földterületek hasznosításával, közmunka igénybevételével.
Bármely alapanyagú faapríték igen nagy hátránya a magas ömlesztett térfogata. Egységnyi hőmennyiséget képviselő szénhez képest e térfogat akár ötszörös is lehet. Egy m3 apríték súlya, fajtától függően kb 150-250 kg. Az apríték pora a benne lévő baktériumok, spórák miatt ráadásul allergiás reakciót okozhat szállítás, betárolás közben (e munkák során porszűrős maszkot kell viselni). Tehát a faapríték kezelése igen problémás, ráadásul komoly tárolókapacitást igényel, azonban ha e problémákat sikerül kiküszöbölni, nagyon jól használható fűtőanyag.
Melegvíz készítés vegyes tüzelésű kazánnal, vagy vízteres kandallóval
Bevallom, korábban azt hittem, hogy a vegyestüzelésű kazánnal történő melegvíz előállítás senki számára sem okozhat problémát. Elolvastam azonban ezt a cikket, melyben nyilatkozó "szakértő" szerint a fatüzelés mellett el kell fogadni, hogy a melegvizet palackos gázzal, vagy villanybojlerrel állítjuk elő...
Tovább tájékozódva e témában, lassan rá kellett jönnöm, mekkora a sötétség.
Ezért feltettem a "letöltések" oldalra néhány egyszerű kapcsolási rajzot. A rajzokat elsősorban gondolatébresztőnek szántam, de kis szakértelemmel (vagy szakember segítségével), bárki megszerelheti. Mint látható, a létrehozandó fűtési - melegvízkészítési kapcsolás feltétele az indirekt fűtésű víztároló. Magyarul, olyan melegvíztároló, amelyben legalább egy fűtőspirál van. Ebbe a spirálba jut el a kapcsolásban meghatározott módon a vegyes tüzelésű kazán fűtővize. Ez ilyen egyszerű, s lám palackos gáz sem kell hozzá...
Problémák: a vízharmatpont, savharmatpont
Minden tüzelőanyag égésterméke tartalmaz valamennyi vizet (vízgőzt), mely harmatponti hőmérsékleti értéke alatt kicsapódik a kazánban, kéményben. A savharmatpont a kéntartalmú tüzelőanyagok (szén, olaj) égetésekor keletkező füstgázok jellemzője, amelyek tartalmaznak kén-dioxidot, esetleg kén-trioxidot. Ezek a gázok a vízgőzzel kénes-, illetve kénsavat alkotnak, majd kicsapódva súlyos korróziót okoznak. A savgőzök kicsapódása 100 ºC fölött következik be.
Széntüzelésnél ez az érték 140 - 160 ºC.
Mind a vizes, mind a savas kondenzátum a hagyományos, falazott kémények erősen higroszkópos falazatába beszívódik és károsítja azt. E kicsapódás elkerülése érdekében a "fűtő" a következőket teheti:
- megpróbálja megakadályozni a kondenzációt, vagy
- megpróbálja a kémény belső felületét víz- és savállóvá tenni.
Az első esetben a meagakadályozás történhet az előremenő hőmérséklet viszonylag magasan (60 ºC fölött) tartásával, amikor növekszik a távozó égéstermék hőmérséklete is. Könnyen belátható, hogy ez gazdaságtalan üzemeltetést vonhat magával. További lehetőség még a kémény fűtetlen helyeken (pld. padlástérben) haladó szakaszának hőszigetelése. Megoldást jelenthet még a távozó égéstermék sebességének növelése, akár kémény keresztmetszet csökkentéssel (pontos méretezést kíván e megoldás), akár füstgáz ventillátor alkalmazásával.
Sokkal biztonságosabb módszer, ha elfogadjuk a kondenzációt, de megpróbáljuk a kéményt víz- és savállóvá tenni (második eset). Új építésű kémények esetében ez nem lehet probléma; nemesacél, vagy samott kéményt kell építtetni. Kéményfelújítások esetében már a meglévő kémény adottságaitól függően korlátozódhatnak a lehetőségeink, de még így is számos megoldás közül lehet választani.
Információk az elektromos fűtéshez
Az elektromos fűtés a gázárak elszabadulásával egyre inkább előtérbe kerül. Az orosz-ukrán gázvitát követő gázcsap elzáráskor elfogytak a boltokból az elektomos fűtőventillátorok, hősugárzók. Mindez persze csak átmeneti időszakot jelentett, az ország áramhálózata valószínűleg nem is bírta volna el a teljes átállást. Az eset arra mindenesetre jó volt, hogy sokan elgondolkodtak tarthatatlan gázfüggésünkön, s elkezdtek valamiféle megoldást keresni.
Ekkor fedezték fel újra a már régóta létező fűtőkábelt, elektromos fűtőpaneleket.
Bár az elektromos áram drága energiahordozó, megfelelően alacsony hőszükségletű épületekben a fűtőkábelek, fűtőpanelek gazdaságosan üzemeltethetők.
Fűtőkábelek, fűtőpanelek
A padlófűtés, mint sugárzó fűtés előnyei közismertek. A melegvizes padlófűtéssel egyenértékű padlófűtés hozható létre elektromos úton is. Az egész fűtés alapja a fűtőkábel. A fűtőkábel egy ellenállás-ötvözetből készült vezeték, amely az elektromos hálózatba bekötve felmelegszik, és leadja a hőt a környezetének.
Kétféle elektromos padlófűtés létezik:
1. Hőtárolós elektromos padlófűtés. A fűtőkábel a 10-12 cm-es betonesztrich felében, vagy alsó harmadában helyezkedik el. Az esztrichréteg alatt - a melegvizes rendszerekhez hasonlóan - hőszigetelés található. A betonréteg és a burkolat felveszi és tárolja a hőt, majd a fűtőkábel lekapcsolása után hosszú időn át megtartja. A hőtároló képesség miatt a fűtőkábelt célszerű csak éjszakai árammal működtetni.
2. Közvetlen elektromos padlófűtés. A fűtőkábel takarása minimális. A padló csak addig fűt, amíg a kábel áram alatt van. Mivel nem kell vastag betonréteget felmelegíteni, ezért kis teljesítményű fűtőkábel is elegendő.
Az elektromos padlófűtések előnyei:
A nem hőtárolós elektromos padlófűtés esetén a nem használt helyiségeknek elegendő nulla, vagy minimális fűtés is. Ezért a fűtési költség jelentősen csökkenhet.
Egy lakás kivitelezése - a melegvizes fűtésekkel ellentétben - akár több ütemben, helyiségenként is megoldható, hiszen minden egyes helyiség önálló fűtési rendszer, elektromos tápvezetékkel, szabályozó termosztáttal, fűtőkábellel.
Nyaralók, ritkán használt épületrészek esetében nem kell fagyveszélytől tartani.
Meglévő fűtési rendszer mellett tartalékfűtésként, vagy átmeneti időszakos (tavaszi, őszi) fűtésként is használható.
Hátrányok:
Az üzemeltetési költség viszonylag magas. Alacsony energiafogyasztású épület esetén szerencsére ez nem így van...
Az éjszakai áramról üzemeltetett hőtárolós elektromos padlófűtés a felfűtési idő után már nem szabályozható. A felfűtési időszakot ráadásul a szolgáltató szabja meg a vezérelt (éjszakai) áram kiadásával.
A fűtőpanelek is fűtőkábel segítségével működnek. Külső hőmérsékletük - az egyszerű hősugárzókkal ellentétben - nem haladja meg a 80 ºC-ot. A belső elektronika folyamatosan figyeli a helyiség hőmérsékletét, és a hőigény függvényében a panelt sűrűn ki-be kapcsolgatja. Emiatt elektromos fogyasztásuk a névleges teljesítményből számítható fogyasztásnak csak kb. egyharmadát éri el. Ilyen panel gyakorlatilag bárhol felszerelhető, ahol elektromos áram rendelkezésre áll, a szerelési költség minimális. Előnyei, hátrányai ugyanazok, mint a közvetlen elektromos padlófűtés esetében leírtak, valamint itt is kimondható, hogy alacsony energia fogyasztású épületek esetében használata igen kedvező.
Elektromos kazán
A távhő árak jelentős emelkedése miatt egyre többen gondolkodnak a leválás módján, akár elektromos kazánnal is. 2008-2009 években több ilyen leválásban sikerült terveimmel segédkeznem. Akkoriban ugyanis a leválás csak emissziómentes, összkomfortos fűtési megoldás esetén volt engedélyezhető. E feltételeknek gyakorlatilag csak az elektromos központi fűtés + villanybojler, vagy az elektromos központi fűtés + elektromos kazán által fűtött indirekt fűtésű víztároló kombinációk feleltek meg (a gázkazán, ugye nem emisszió mentes).
Előnyök:
- kis helyigény,
- magas hatásfok,
- csendes működés,
- nincs CO veszély,
- távhő esetén nincsenek elszámolási viták,
- a meglévő radiátorok könnyen beköthetők.
Hátrányok:
- Brutális áramigény (egy 24 kW-os kazán esetén a szükséges feszültség : 400 V 3N~ , míg az igényelt áramerősség: 3 x 34,6 A), amely miatt az áramellátás átalakítása jelentős - igaz egyszeri - költségeket jelent,
- Magas fűtési költségek. Bár a távhő és a földgáz emelkedő árait tekintve...
Melegvíz készítés árammal
Na, itt biztosan mindenkinek a villanybojler jut eszébe. Az épületgépészet szerencsére már túlhaladta ezt a pénznyelő készüléket, és mára elérhető áron kapható a mini hőszivattyús melegvíz készítő berendezés.
A készülék lelke egy aprócska levegős hőszivattyú, amely mindössze 300 W teljesítményű. A működéséhez szükséges levegőt a beépítés helyiségéből veszi. Célszerű tehát minél melegebb helyiségben (fürdőszobában, mosókonyhában) elhelyezni.
Az "elhasznált" levegőt (hideg levegőt) egy csövön keresztül el kell vezetni a szomszédos helyiségbe, padlásra, vagy bárhová, csak ne maradjon a készülék helyiségében. Nem mellékes szempont, hogy melegvízkészítés közben a készülék párátlanít is.
Az elkészült melegvíz a készülékkel egybeépített tartályból - a megszokott módon bekötve a vízvezeték hálózatba - felhasználható. A melegvíz hőfoka, rendelkezésre állásának ideje előre programozható.
Napkollektoros előkészítéssel rendelkező tartállyal is kapható.
A napkollektor
Nagyon nem tévesztendő össze a napelemmel. A napkollektor a nap földre sugárzott hőjét hasznosítja – többnyire melegvíz készítésére. Jelenleg két fő megjelenési formája ismert: a sík- és a vákuumcsöves kollektor. Különböző fórumokon súlyos viták dúlnak, hogy melyik típus a jobb. Én nem mennék bele ebbe a vitába, véleményem szerint az a szerkezet, amely a hozzánk érkező napenergiát bármilyen mértékben tudja hasznosítani, az csak jó lehet és aki ilyet használ, az rossz ember nem lehet.
Jó, de mennyi energiát tud termelni egy napkollektor?
Itt írhatnék számított, vagy mért kilowattokat, azonban valószínűleg egy laikus számára e számok nem mondanának semmit. Irányadónak ezért inkább saját, otthoni mérési adataimat adom meg. Négytagú családról van szó, melynek melegvízellátását egy 30 csöves napkollektor (is) biztosítja. A kollektor elhelyezése egyébként igen kedvező; teljesen déli tájolású, 45 º -os hajlásszögű tetőre került.
A mérési adatok havi összesítése alapján számított arányszám, mely megmutatja, hogy adott hónapban a kollektor mekkora mértékben járult hozzá a melegvíztermeléshez:
| Január | 13 % |
| Február | 27 % |
| Március | 49 % |
| Április | 75 % |
| Május | 86 % |
| Június | 94 % |
| Július | 100 % |
| Augusztus | 100 % |
| Szeptember | 89 % |
| Október | 62 % |
| November | 24 % |
| December | 9 % |
Látható tehát, hogy volt két hónap, amikor napenergián kívül semmilyen más energia felhasználására nem került sor (leszámítva persze a szivattyúzási energiát, amiről az alábbiakban még lesz szó).
Érdemes tehát napkollektort használni? Szerintem igen.
Lehetőségek, tévhitek
A napkollektorokkal kapcsolatosan több tévhit is van a köztudatban, melyeket szeretnék eloszlatni.
1. A napkollektor nagyon drága, emiatt hosszú a megtérülési idő, ha van neki olyan egyáltalán, stb, stb.
Nos, az óriási túlkínálat miatt a napkollektor ma már egyáltalán nem mondható drágának. Természetesen, ha a nagynevű cégek komplex, mindent tudó rendszereit nézzük, akkor milliós árcédulát láthatunk. Azonban, ha valaki veszi a fáradtságot és utánajár a dolognak, az részegységekből összerakhat egy melegvíz készítésre alkalmas, helyes kis napkollektort, amely - tartály nélkül – egy középkategóriás gázkazán árába kerül. Tartálynak megfelel az esetleg meglévő gázkazán által is fűtött indirekt fűtésű víztároló, de akár a villanybojler is. Itt el is érkeztünk a következő tévhithez, mely szerint
2. Csak a gyártó saját tartálya használható, vagy: csak napkollektoros rendszerekhez gyártott tartályt szabad alkalmazni.
Mint az előzőekben említettem, bármilyen nyomásálló (és hőszigetelt) tartály felhasználható napkollektor víztartályaként. Legjobb persze, ha van benne spirál, amelyben a napkollektorból érkező fagyálló folyadék közvetlenül keringhet. Ha nincs ilyen spirál, az sem baj, a tartály vizét a napkollektor fagyállója egy hőcserélőn keresztül is melegítheti. Ilyenkor többnyire két szivattyú szükséges, de láttam már gravitációsan működő tartályt is. Ügyes kapcsolással az is elérhető, hogy ugyanazt az egy spirállal rendelkező tartályt a napkollektor (hőcserélőn keresztül), valamint a vegyes tüzelésű kazán, illetve szükség esetén a gázkazán fűtse.
3. A napkollektor szivattyúja több energiát elhasznál, mint amennyit a kollektor termel.
Nyilvánvalóan rosszindulatú állítás, melyet még azok sem hisznek el, akik terjesztik. Ettől függetlenül terjesztik… De nézzük a tényeket: vegyünk egy nem túl modern, három sebesség tartományban üzemeltethető szolár szivattyút. A középső fokozat teljesen megfelelő, ekkor a szivattyú 61 W teljesítménnyel dolgozik. Napi tíz óra működést feltételezve, ez 0,61 kWh fogyasztást jelent. A letölthető HMV számítás táblázatát segítségül kérve, nézzük meg egy négytagú család melegvíz előállítási hőigényét egy napra: 45,14 MJ, vagyis 12,54 kWh. Ha a napkollektorunk ennek az energiamennyiségnek csak a felét képes „betermelni”, akkor is bőven többletben vagyunk az elhasznált energiához képest, tehát az állítás nem igaz.
Ha a pénzügyi részét nézzük a dolognak, tételezzük fel, hogy megpróbáljuk ugyanezt a vízmennyiséget valamilyen fűtőanyaggal felmelegíteni. Az így elhasználandó fűtőanyag árát váltja ki tehát a napkollektorunk működése. Nos, így számolva sem igaz az állítás, még a legolcsóbban beszerezhető tűzifával történő vízmelegítés esetében sem; néhány forinttal igaz, de többet „termel” a napkollektor, mint amibe a szivattyúzás energiája kerül (a táblázat segítségével, a helyi árakat ismerve, utána lehet számolni). A valóság azonban ennél sokkal kedvezőbb, hiszen az említett szivattyú helyett ma már igen korszerű, energiatakarékos, fordulatszám vezérelt szivattyúkat lehet kapni, valamint tíz órányi működés során a legtöbb napkollektor nem csak 50 %-ban képes a melegvízellátást biztosítani (ráadásul legtöbben nem tűzifával, hanem a lényegesebben drágább földgázzal melegítik használati melegvizüket).
Fűtésre is alkalmas
A napkollektor, ha okosan használják. Valójában inkább fűtésrásegítésről beszélhetünk. Ha megfelelően nagy elnyelő felületű a napkollektorunk, valamint megfelelően kicsi a fűtendő épület hőszükséglete, akkor hatékony rásegítés várható el. Minden egyéb esetben értelmetlen dolog a napkollektort fűtésre használni. A napsugárzás ugyanis négyzetméterenként valamivel több mint 1000 W hőenergiát tud biztosítani. Télen ennél kevesebbet, azt is lapos beesési szögben. A napkollektor ezt az energiát hasznosítja, kialakításától, minőségétől függő hatékonysággal. Könnyű kiszámolni tehát, ha egy 20 kW fűtési hőszükségletű épületet szeretnék hatékonyan fűteni, akkor ideális esetben is több mint 20 m2 napkollektor elnyelő felületre lenne szükség. Bonyolítja a helyzetet, hogy a nap nem akkor süt, amikor igazán elkelne a fűtés, vagyis este. Ezért fűtési célú felhasználás esetén a nyert hőenergiát el kell tárolni; erre való a puffertartály. Egy ilyen rendszer kiépítése azonban már valóban csillagászati összegekbe kerül, megtérülési számítások adatai sem túl kedvezőek. Összegezve tehát: csak alacsony energiaosztályú épületek (A+) esetében tudom javasolni a napkollektor fűtési használatát.